Ha egyetlen dolgot ígérhetnék minden hozzám érkező kliensnek, az az őszinteség lenne.

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit már az első beszélgetés során feltesznek nekem:

"Hány alkalomra lesz szükségem?"

Teljesen érthető kérdés.

Amikor valaki hosszú ideje küzd egy problémával – legyen az szorongás, önbizalomhiány, visszatérő élethelyzetek vagy állandó belső feszültség –, természetes, hogy szeretné tudni, mikor lesz végre könnyebb.

Mégsem tudok erre pontos választ adni.

Nem azért, mert nem szeretnék.

Hanem azért, mert szakmailag és emberileg sem lenne korrekt olyat ígérni, amit előre senki sem tudhat.

Minden ember története más

Két ember érkezhet hozzám ugyanazzal a problémával, mégis teljesen más út vezethet a változás felé.

A felszínen lehet, hogy ugyanazt látjuk: szorongást, önbizalomhiányt, visszatérő konfliktusokat vagy elakadást.

A háttérben azonban egészen más élettörténet, más tapasztalatok, más megküzdési módok és más érzelmi terhek húzódhatnak meg.

Ezért nem lehet mindenkire ugyanazt a "receptet" alkalmazni.

A régóta fennálló problémák mögött gyakran több stresszmintázat áll

A  munkám során azt tapasztalom, hogy azok a nehézségek, amelyek hosszú ideje jelen vannak valakinek az életében, ritkán vezethetők vissza egyetlen eseményre.

Sokkal inkább olyanok, mint egy összegabalyodott fonalgombolyag.

Régi élmények, ismétlődő élethelyzetek, korábbi csalódások, kialakult hiedelmek és érzelmi lenyomatok kapcsolódhatnak össze, egymást erősítve.

A kineziológiai oldások során ezeket a stresszmintázatokat fokozatosan tárjuk fel és oldjuk, mindig azt követve, amire a kliens adott pillanatban készen áll.

A folyamatot nem én irányítom – hanem a kliens

Talán meglepően hangzik, de egy kineziológiai folyamat nem arról szól, hogy a szakember előre meghatározza, hány alkalomra lesz szükség.

A folyamat kliensközpontú.

Mindig azzal dolgozunk, ami az adott alkalommal a legnagyobb feszültséget okozza, és amit a kliens idegrendszere biztonságosan képes feldolgozni.

Nem cél egyszerre mindent megoldani.

Ahogyan a testnek is időre van szüksége a gyógyuláshoz egy sérülés után, úgy a lelki folyamatoknak is megvan a saját természetes ritmusuk.

Miért nem ígérek alkalomszámot?

Azért, mert tisztelem a folyamatot.

És tisztelem azt az embert is, aki velem szemben ül.

Lehet, hogy valakinél néhány alkalom elegendő ahhoz, hogy jelentős változást tapasztaljon.

Másnak több időre van szüksége, mert mélyebb vagy összetettebb stresszmintázatokkal dolgozunk.

Ezt előre senki sem tudhatja biztosan.

Ha mégis azt mondanám, hogy "három alkalom biztosan elég lesz", az inkább egy jól hangzó ígéret lenne, mint szakmailag megalapozott válasz.

Én pedig nem szeretnék olyat ígérni, amiben magam sem hihetek teljes bizonyossággal.

A valódi változás nem mindig a leggyorsabb

A mai világ gyors megoldásokhoz szoktat bennünket.

Szeretjük, ha minden azonnal működik.

A belső változás azonban ritkán ilyen.

Amikor valaki hosszú évek óta hordoz magával egy érzelmi terhet vagy ismétlődő stresszreakciókat, természetes, hogy ezek oldásához is időre lehet szükség.

Ez nem kudarc.

Ez a folyamat természetes része.

A cél nem az, hogy minél gyorsabban "túlessünk" rajta, hanem hogy a változás valódi, tartós és beépíthető legyen a mindennapokba.

Amit viszont biztosan ígérhetek

Nem tudom megígérni, hogy hány alkalom után érkezik meg a kívánt változás.

De azt igen, hogy minden alkalommal a legjobb tudásommal, figyelemmel és szakmai felkészültséggel kísérlek végig ezen az úton.

Számomra nem az a siker, hogy minél kevesebb alkalommal találkozunk.

Hanem az, hogy amikor egy folyamat végére érünk, valódi változás történjen. Olyan, amely nemcsak az oldás idejére szól, hanem a hétköznapokban is érezhetővé válik.

Ha ehhez három alkalom elegendő, annak örülök.

Ha több időre van szükség, azt is tiszteletben tartom.

Mert hiszem, hogy minden ember a saját tempójában tud a legbiztonságosabban és a legmélyebben változni.

És számomra ez a kineziológiai munka valódi értelme.